Első tavaszi nap Velencén

Nehezen vártam már, hogy legyen egy kicsit jobb idő,mert nagyon vágytam Velencére. Idén egyszer már voltam lent, egyedül, de nagyon kihalt volt, nem találkoztam senkivel, és az eső is csöpörgött. Most végre sütött a nap, kellemes tavaszi meleg volt, kicsi széllel.
 Mire mi leértünk a gyerekekkel papa már kipakolta a télen elrakott játékokat, az asztalt, ezért ahogy leértünk Benedek boldogan vette birtokba a fűnyírót, a kismotort, a csúszdát.
Éppen csak elkezdtünk kipakolni, mikor megállt egy autó és megérkeztek Gyöngyiék, akik minden évben leszaladnak meglátogatni minket, mert régebben nekik is volt itt egy kis házuk és gyakran lejönnek nosztalgiázni és kicsit beszélgetni. Nagyon jól éreztük magunkat állva az udvar közepén a napsütésben.
Mivel még a ház nagyon hideg és nincs kitakarítva sem, ezért csak a kertben tartózkodunk ilyenkor.
Délután, mikor már mindenki hazament, csak ketten maradtunk lent, gyorsan kibontottuk a fákat, Józsi megmetszette a gyümölcsfákat, én ültettem néhány virágot és 5-kor jóleső fáradtsággal vonatoztunk haza.

Elfoglaltam a papa létráját

A legügyesebb segítőm

A leandereket már kiraktuk, remélem nem lesz baja