2016. szeptember 15., csütörtök

A nyugdíjas élet örömei

Lassan belerázódok abba, hogy nem kell járnom dolgozni, no nem mint ha hiányozna, legalábbis eddig nem volt időm unatkozni. Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért mondták annyian, hogy nem bánom, hogy el kell mennem? Ezt pedig én választottam, nem kellett volna, de nem bántam meg. Eddig. most még tombol a nyár, sokat vagyunk lent Velencén, van, hogy nem jövök haza csak hétfő este, mert tehetem ugye...
Úgy érzem, hogy most kaptam egy olyan lehetőséget, hogy azt csinálhassam, amit akarok, amihez kedvem van. Kipróbálhatok új dolgokat, amire eddig soha nem volt időm. Ahhoz hasonló, mikor az ember elkezd dolgozni, megkapja az első fizetést és előtte van ezer lehetőség, és persze mert még fiatal, időt is tud rá szakítani.
Most pedig kaptam időt, némi pénzt is talán, bár azt még nem tudom, hogy mennyit és próbálok élni a lehetőséggel.
Persze kaptam szeptemberre egyből egy órarendet Beától, hogy mikor kell vigyázni a gyerekekre, de ez is belefér és persze nagyon boldogan teszem. Sok új programon voltam már, most válogatok, hogy mi is az, ami majd érdekel. Azt olvastam, hogy Japánban az öregek otthonát az egyetemi negyedbe építik és az öregek ingyen látogathatják az előadásokat. No mi ettől még kicsit messze vagyunk, de majd egyszer talán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése