Spanyolország Granada

 Augusztus 12-én délután indultunk Madridból Granadába. Délben kellett elhagyni a szállást és a 42 fokban nem volt egyszerű kigyalogolni az állomásra. A vonat szerencsére most is hiper szuper, gyors és hűvös volt. Fél 5 körül értünk Granadába, ami elvileg a hegyek között van, de itt is nagyon meleg volt, talán annyira nem, mint Madridban. Ezért csak 8 körül indultunk el sétálni.Itt találkoztunk első alkalommal a flamenco táncosokkal, akik egy tér közepén fergeteges műsort adtak a turisták örömére.

Hazafelé még benéztünk néhány boltba, a fűszerbolt varázsolt el a leginkább, de volt bazár is. Másnapra az Alhambrát terveztük, de az sajnos nem sikerül, ezért a vele szemben levő domboldalra másztunk fel, ahonnan tökéletesen rá lehetett látni. Persze aztán csak felmásztunk oda is, jól elfáradtunk, de megérte. 

Hazafelé már csak arra volt erőnk, hogy néhány szép udvart megnézzünk, fagyizzunk egyet, aztán a hűvös szobában kicsit pihenjünk. Délután még megnéztük a Bazilikát, nem volt túl sok időnk, mert elég korán zárt. Beültünk egy hangulatos helyre kávézni, inni egy italt. Nagyon jól esett az olajbogyó is, amit automatikusan hoznak az italhoz. 

Másnap délelőtt még volt egy kis időnk és találtunk egy csodálatos, XVIII: századi bazilikát San Huan de Bios. Kicsit díszes, kicsit hivalkodó, de amúgy fantasztikus volt. Meglepő, hogy az utikönyv meg sem említi, mi is csak véletlen találtunk rá.

Egy a sok fűszerbolt közül, amit nem lehet kihagyni

Ahol az utcán a fejünkre potyog a narancs

Azok a jellegzetes fehér házak

Kis pihenő egy itallal

A táncosok

Itt a karácsony ismét

Ebben az évben is eljött, amit nagyon várunk. Vannak akik kifejezetten nem, én szeretem a karácsonyt. Szeretek sütit sütni a gyerekekkel, készülni, díszíteni a lakást, ajándék után szaladgálni. 

Persze nem visszük túlzásba az ajándékozást, de azért a gyerekeknek mindig készülünk valamivel. Most idén fát se kellett vennünk, mert Velencén vágtunk ki egy fenyőt és azt hoztuk haza. Nem volt tökéletes, de szépen feldíszítettük és így legalább nem kellett feleslegesen kivágni a fát.  

Sokkal jobban örülnék én is egy szép fehér karácsonynak, de nincs mit tenni, mostanában csak ilyen van. A fiúkkal elmentünk a fényvillamosra, ami idén kicsit csalódás volt, megnéztük a Parlamentnél a karácsonyfát, voltunk a téli vásárban is a Bazilikánál. Most pedig már csak a pihenés van, bár a férjem még dolgozik, de a gyerekeknek nincs iskola, óvoda, remélem azért ünnep után újra indul. 

Jó lenne már egy Covid mentes, nyugodt új év.

Az idei piros fánk

Micike velem kávézik

Még mindig Spanyolország

Cordoba, az egyik legszebb hely, amit ezen az utazáson érintettünk és a legmelegebb is. Nagyon sokat szenvedtünk a melegtől, de csodálatos szállásunk volt, a belvároshoz nagyon közel laktunk. Már a vonaton érzékeltük, mikor közeledtünk és kinti hőmérsékletnek 42 fokot mutatott, hogy ez nem lesz könnyű. Akkor még nem tudtuk milyen is ez.

A nap csak korai és késői időszakában volt valamennyire elviselhető a meleg, de a város, a csodás látnivalók feledtetni tudták ezt is.  Első nap a cipő is feltörte a lábam, de nem állíthatott meg semmi, hogy felfedezzük Andalúziának ezt a csodáját. 

Rá kellett jönnünk, hogy még este 8-kor is korai elindulni sétálni, mert a falakból csak úgy dől a meleg, a vacsorára pedig legalább 9 óráig kell várni, mert addig szinte ki sem nyitnak az éttermek.

Reggelit szerencsére kaptunk a szállodában és utána igyekeztünk gyorsan útra kelni, mert a délelőttök még aránylag elviselhetők voltak. A mecsetbe egy narancsligeten keresztül kellett menni, ott várakoztunk a belépésre. Ez csak régen volt mecset, ma már katolikus templom, nagyon érdekes a két épület egyben. Ez volt a világ második legnagyobb mecsete Mekka után. Láttunk még nagyon sok szép és csodás épületet további utunk során, de ez egyike volt a legszebbeknek.

Innen az Alcatrazba mentünk, ami királyi palota volt, ott a kert volt a legszebb látnivaló. Ebben az országban rengeteg ilyen kert van, már nem is csodálkoztunk, de örömmel sétáltunk a csodás növények, több százéves fák és szobrok között.Délben már igyekezni kellett, mert kezdett nagyon meleg lenni. Szerencsére a légkondis szobában tudtunk egyet pihenni estig, hogy újra útra keljünk a további látnivalók irányába.

Csipkefalak

A Cordobai Nagy Mecset maga a csoda

Csodás épületek és csodás növények

Egy a sok érdekes szobor közül

Nagyon szép belső udvarok vannak, gyönyörű növényekkel

A turisták igyekeznek a fal mellett haladni, ahol még van némi árnyék