Hétköznapok

Mindenkinél azt olvasom, hogy már nagyon várjuk a tél végét. Ez velem is így van, bár én kicsit jobban bírom a hideget, mint a nagy meleget, de azért már jó lenne kicsit kimozdulni, kertészkedni, vagy csak egyet kirándulni. Legalább hó lenne.
A múlt héten azért volt egy nagy élményem, Solymáron egy délután elmentünk kirándulni a patakhoz, ami teljesen be volt fagyva és azon sétáltunk végig. Én nagyon élveztem a hideg ellenére is, akik a Balatonon keresztül gyalogoltak, azoknak is biztosan nagyon klassz volt, én sajnos nem tudtam rábeszélni senkit, hogy eljöjjön velem egyet kirándulni.
Mi csak a dédihez ruccantunk ki a gyerekekkel, a szmog miatt sajnos Pesten nem is nagyon érdemes most kimenni az utcára, bár gyanítom, hogy a lakásban sincs sokkal jobb levegő, mert szellőztetni azért csak kell most is.

A cica csak akkor engedi így el magát, ha nincsenek itt a gyerekek

Marci is már ismerkedik a világgal

Pihenő üzemmód

Lassan két hete, hogy a sebészetre járok, azon egyszerű oknál fogva, hogy egy cipő feltörte a lábam. Történt már velem ilyen, sőt, azt kell hogy mondjam, nekem minden új cipő  feltöri a lábam, ezt már megszoktam.
Csakhogy. Ez most nem volt egyszerű eset, talán azért is, mert tél van, nem lehet papucsban járni, de nagyon csúnya seb lett a lábamon, így január másodikán a sebészeten kezdtem a napot.
Az orvosok különbözőképpen reagáltak rá, ill. egyik sem volt meglepve, nyilván ők már láttak ilyet. Az első, az asztala mögül ránézet a lábamra és utasította a nővért, hogy kösse be. Közelembe se jött.
A következő alkalommal egy másik orvos már ránézett közelebbről, majd ő is beköttette. Ez így megy két hete. Utoljára azt mondták, hogy már nem kell visszamennem, csak ha rosszabb lesz.
Hát nem lett jobb. Végül már hét végén úgy döntöttem, hogy nem megyek sehova, Bea tanácsára bekentem Aloéverával, most várom, hogy javuljon.
Így aztán ma szinte egész nap kötöttem és filmet néztem. Jó volt. Megnéztem a kedvencemet, szerencsére fel volt már régen véve, a Hegedűs a háztetőn c. filmet. valahogy sosem tudom megunni, imádom.
A lábam, bár még most is nagyon csúnya, de mint ha javulna. jót tett neki a film, vagy az aloé.

Múzeumban

A legfiatalabb látogató

Az ősember barlangjában

Réges -régen készülünk már, hogy elmenjünk a gyerekekkel a Természettudományi Múzeumba. Most végre sikerült. Már én is kíváncsi voltam, mert mostanában csak londoni múzeumi élményeim vannak. Bevallom, kicsit az is volt bennem, hogy majd most kiderül mi a különbség a kinti és az itteni múzeumok között. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon nagy a különbség.
Kezdjük az áraknál. Amit elsőre kiszámoltak, 5000 forint körüli összeg, kicsit meglepő volt. Nekem nem jár nyugdíjas jegy, mert nem vagyok 62 éves.  Így 3 felnőttet számolt. Aztán kiderült, hogy mint pedagógus nem is kell belépő. Nekik pedig 2 gyerek után jár a családi jegy, így megúsztuk 2000 forintból.
Bent minden nagyon üres volt, világítás alig, lehet, hogy csak én vagyok már ilyen vaksi, de alig láttam valamit. Gondolom spórolni kell az árammal. Itt a múzeumi dolgozók valójában őrök, akik arra figyelnek, hogy semmihez ne érjen a gyerek hozzá, ezért követnek mindenhová, hacsak nem telefonálnak, vagy a telefonjukat nézik elmélyülten. Egyből ránk is szóltak, hogy fényképezni azt aztán nem lehet, ill. lehet, de arra külön jegyet kellett volna venni.  Ezzel szemben kint, szinte mindent lehet, ha egy "őr"meglátja, hogy egy gyereket valami érdekel, akkor odamegy és magyaráz. Az egész múzeum tele van iskolás csoportokkal, akik mindenféle feladatot kapnak, a pedagógusok szinte csak kísérők, a múzeumi pedagógusok foglalkoztatják a gyerekeket. Ja, és persze a legtöbb múzeum ingyenes, tehát akár hetente vissza lehet menni.
Ahol a legtöbb időt eltöltöttük Benedekkel, az egy asztal volt egy nagyméretű társasjátékkal és dobókockával, ill. a játéksarok. Hát ezért lenne jó, ha nem kellene fizetni a múzeumban, mert ezek fontos dolgok, de ha már ennyit kell fizetni, akkor minden szülő úgy van vele, hogy akkor legalább már nézzük végig azt a múzeumot.
Kimentünk a szoborparkba is, 5 percre, mert olyan hideg volt, hogy többet nem lehetett kint tölteni. Mondanom sem kell, hogy ide külön belépő kellett és nem is ez a probléma, hanem minden külön jegyet a portánál kell megvenni ezért mindig vissza kell oda menni.
Volt uzsonnázóhely, de büfé nem, minden zárva volt, lehet, hogy ez most az ünnep utáni napok miatt volt -e, vagy csak az érdeklődés hiánya miatt, nem tudom.
Ennek ellenére jól éreztük magunkat és máskor is tervezzük, hogy visszamegyünk, de azért még sok javítani való lenne a helyzeten, remélem egyszer majd ez is változik.
Azt még el kell mondanom, hogy itthon legkedvesebb múzeumunk a Vasúttörténeti Park, de oda majd csak tavasszal megyünk újra.

Szilveszter

Mint már az előző évben is, most is elutaztunk, hogy a szilvesztert egy baráti társasággal töltsük. Elutaztunk Salgóbányára., ahol a Salgó Hotelben már ismerősként üdvözöltek minket. Idén is minden olyan jól sikerült, mint az előző évben. nagyon jó volt a hangulat, a társaság, sajnos a hó nem esett, de azért kicsit kirándultunk is a Salgó várhoz, lovas hintón is utaztunk. Nagyon finomakat főztek, jó volt a zene, főleg 30.-án, a már megszokott cigányzenekar, akik isteni hangulatot tudtak csinálni. Így aztán az elő szilveszter is nagyon jól sikerült.Addig mulattunk, míg csak a zenekar bírta.

Karcsi bá elhúzza nekünk a nótánkat

Én ugyan csak vizet ittam, de azért a hangulat így is megvolt. Szilveszterkor egy másik zenekar játszott, sajnos én táncolni nem tudtam, mert a cipő feltörte a lábamat, de azért jó buli volt így is.
Éjfélkor a szokásos tűzi játék, aztán mulatás hajnalig. Sajnos a tombola nem hozott szerencsét, legalábbis nekem, de azért sokan nyertek közülünk is.
Reggel 9-kor mi már reggeliztünk, a többiek is összeszedték magukat úgy 11-re, aztán autóba szálltunk és mindenki elindult hazafelé. Szerencsére az egész csapat épségben hazaért és megbeszéltük, hogy jövőre újból együtt szilveszterezünk, vagy itt, vagy valahol máshol, a lényeg, hogy együtt.

Kis Karácsony nagy karácsony

Eltelt a karácsony, lehetett volna jobb is, ha Heniék hazajönnek, de így is jó volt. Együtt voltunk, finomat ettünk, a gyerekek örömének örültünk. Volt benne kicsi izgalom is, mert Marci beteg volt pár napig, de szerencsére már jól van.
Annánál olvastam, hogy a vendégjárás milyen fárasztó. Milyen érdekes, én is mindig ezt éreztem, mikor még dolgoztam. Még utolsó nap is bent kellett lennem, nem volt pihenés és utána menni egyik helyről a másikra, sokszor éreztem én is nyűgnek. Most persze nem, mert már itthon vagyok, volt időm mindenre, felkészülten vártam az ünnepet és jó volt mindenkivel találkozni, akik a megszokott körbe bele tartoznak. Az sajnálom, hogy csak ilyen ritka alkalmakkor van rá lehetőség, hogy találkozzunk. Öcséméknél nagyon nehezen indult be a hangulat, sok dolog miatt, de mikor előkerült a gitár, közösen elkezdtünk énekelni, már nagyon jól éreztem magam. Felidéződtek a régi születésnapok, szilveszterek, mikor nagyon sokat énekeltünk együtt.

Egy adventi kirándulás

Én szombaton voltam kirándulni Mariazellben, Ausztriában, ami miatt elgondolkodtam ezen az úton, azt két esemény is indokolta. A kirándulás maga nagyon jól sikerült, nagyon jó volt a szervezés, a buszsofőrök profik voltak, semmi probléma nem volt út közben, a társaság is nagyon jó volt, mindenki időre ott volt mindenhol, senkire nem kellett várni. Az idegenvezető nagyon sok információval gazdagított minket az út során, tehát én nagyon elégedett voltam.
Nem volt egy könnyű út, reggel fél hatkor indultunk itthonról és majdnem éjfél volt mire hazaértem.
Másnap reggel olvastam a hírt, hogy nem sikerült mindenkinek ilyen jól az útja. Nagyon sajnálom azokat, akik ilyen szerencsétlenül jártak, nem tudom mi lehetett az oka, de bizony ilyen előfordul néha. Csak ott ahol mi voltunk, legalább 8 magyar busz állt, nagyon sokan elindulnak ilyenkor és az utak bár mindenhol jók, az időjárás tud meglepetéseket okozni.
A másik pedig a berlini adventi vásáron történtek. Bizony én is hallottam utastársaktól, hogy ők nem is mennek már olyan helyre ahol nagy tömeg van, mert az veszélyes. Szerintem ez nem megoldás, mert baj bárhol történhet, azért még nem zárkózhatunk be, csak bízhatunk a szerencsénkben. mivel mi is nagyon sokat utazunk a világban mindenfelé, nem mondom, hogy én nem szoktam körülnézni, hogy ki ül mellettem a vonaton, milyen csomagok vannak mellettem, de sajnos ez a mai világban már benne van. Nem tudunk minden veszélyt kivédeni, pedig jó lenne.
Azért ez mégis egy nagyon szép kirándulás volt, tele élményekkel, szép tájjal, ragyogó napsütéssel. Nekem ez maradt meg belőle.

Ovis kalandok

Ma volt az utolsó ovis napunk, már csak jövőre fogunk legközelebb találkozni. Ma kicsit kevesen voltunk, csak 3 gyerek  de ők nagyon jól érezték magukat a hideg ellenére is.
Próbáltunk tüzet rakni, ami elég nehezen sikerült, de végül csak fellángolt és boldogan álltuk körbe egy kis melegségért, nagyon jól esett az átfagyott kezeknek. Érdekes, ahogy a kapcsolatok alakulnak a gyerekek között. Már nem okoz gondot, hogy a kézkörnél megfogják egymás kezét, de azért a tányért még sokszor elhúzzák egymás elől. A legfinomabb falatok mindig azok, amit valaki más hozott. Nagyon helyesek, ahogy a bögréket kiválasztják, egyáltalán nem mindegy, hogy ki melyikből iszik. Most ugyan nincs olyan nagy harc, de régebben volt egy kislány, aki soha nem engedte, hogy az ő általa választott bögréből valaki más igyon. Most még fontos számukra az is, hogy a zsipp-zsuppnál a pléd egyik végét anya fogja. Persze ők még nagyon kicsik, alig 3 évesek, csak most ismerkednek a közösséggel, de reményeink szerint nyár végére belőlük is nagyon jó kedvű, lelkes óvodások válnak.

Addig pedig próbáljuk minél jobban érezni magunkat velük együtt mi felnőttek is.