Olaszország tavasszal

Már jó régen írtam, de közben sok minden történt, volt részünk kemény télben, esőben, jó időben. Az idei tavaszi kirándulásunkat dél Olaszországba terveztük, mert úgy gondoltuk, hogy ott talán már tavaszodik. Az indulás elég zimankósra sikeredett, a Keleti pályaudvaron a vonatra várva igencsak vacogtunk még a télikabátban is. Csak reménykedni tudtunk, hogy kint talán jobb idő vár ránk.
Több átszállással, Bécs, Róma, Nápoly, Pompeji értük el úti célunkat. 22-én pénteken indultunk itthonról és szombaton 3óra körül értünk Pompejibe. Lepakoltunk a szállodába és kinyitva az erkélyajtót gyönyörű kép tárult elénk. Szembe a főtér a dómmal, háttérben pedig a Vezúv. Legfontosabb úti célunk most a Vezúv, mivel a többi helyen már jártunk régebben is. Gyorsan letettük a kabátokat és elmentünk sétálni a városba.
Benéztünk a templomba, ahol éppen mise folyt. Rengetegen voltak, nagyon sok család kisgyerekekkel.
Elsétáltunk a romváros felé is, megnéztük, hogy mennyi a belépő, aztán bevásároltunk vacsorára és kiültünk a parkba, élveztük a napsütést. Sajnos a szobának egyetlen hátránya, hogy elég hideg, ezért ha fázunk ki kell ülni vagy az erkélyre, vagy a parkba.
Folyt. köv.

Tavasz vagy tél?

Ilyenkor, mikor a boltokban megjelennek a tavaszi virágok, mindig veszek az asztalra egy cserép sárga virágot, mert annyira szeretem az élénk , szinte rikító színét. sajnos, mivel a lakás nagyon meleg, nem tart túl sokáig, de azért egy pár napig gyönyörködök benne, aztán meg kiültetjük Velencére, így egyre több sárga virágunk lesz az évek során. Most egyszerre volt részem a tavaszban és a télben, mert a hét végén Prágában jártunk és ott aztán igazi tél köszöntött ránk. Annyi és olyan intenzitású hó esett, amivel már régen találkoztam. Gyönyörű volt Prága így is, ami pedig furcsa volt, hogy egyáltalán nem takarították a havat és ez senkit nem zavart. A közlekedés zökkenőmentesen működött, a gyalogosok, a rengeteg turista pedig taposta a havat, sokan félcipőben, de mosolyogva.

No és a híres kocsmák, ahol persze sört is mérnek, de nagyon finom falatokat is kínálnak, minden pénzt megérnek. Tanulhatnánk tőlük.

Utazás

Olvastam Reni blogját, Az élet napos oldala, aki gyönyörű képeket készít, most éppen Szicíliáról. Mivel én is jártam ott, kétszer is, ezért nagy élvezettel nézegettem a képeket, visszagondolva az élményekre, illatokra, ízekre, az emberekre, tájakra. sajnos én nem tudok ilyen igényes és szép képeket készíteni, de azért igyekszem megörökíteni az élményeinket, sőt még naplót is szoktam írni. Rájöttem, hogy már itt az ideje, hogy megint elutazzam egy kicsit, kell a feltöltődés, az új élmények, a napi rohanás után.

  Most, hogy megérkezett Szicíliából a narancs, amit rendeltünk, szinte egész nap csak narancsot eszünk, narancsos sütit sütök, finomabbnál finomabb recepteket találok. Én is lefotóztam a narancsainkat, mert olyan gyönyörűek, hogy majd megszólalnak.

Szomszédok

Most, hogy már Heni is blogot ír, nagyon jó dolgom van, csak olvasom a bejegyzéseket és olyan, mint ha csak itthon beszélgetnénk. A szomszédokkal én is azt hiszem, hogy igen nagy szerencsénk volt. Azt gondolom, hogy az én gyerekeim soha nem unatkoztak, se kicsi, se nagyobb korukban. Persze egymással is nagyon jól el tudtak játszani, de általában együtt voltak a szomszéd lányokkal. Most éppen az jutott eszembe, így farsang idején, hogy amíg óvodások voltak, mindig valamelyikük beteg lett, ezért itthon kellett egy pót farsangot is csinálni, nehogy valakinek kimaradjon az életéből ez az élmény. No és ekkor is készültek előadások, sőt, még rádióműsor is volt, de azt már nem tudom, hogy miről szólt. persze ilyenkor mi felnőttek is összejöttünk egy kis beszélgetésre és kártyázásra, ami mindíg nagyon jó hangulatban zajlott. Kár, hogy ezek már elmúltak.

február

Úgy tűnik rajtam is kitört a nátha. Nem is tudom miért csodálkozom, nekem a február már régóta a betegségek hónapja. Valahogy mindig ilyenkorra fogynak el a tartalékaim. Pedig már úgy reménykedtem, hogy ebből az ideiből kimaradok. Mikor az egész család náthás volt, azt hittem én majd megúszom. Hát nem. No jó, elég a kesergésből. Február így is nagyon zsúfolt, a legtöbb szülinap és névnap erre a hónapra esik. Egyből itt van a Balázs nap. Hát, ünnepeljünk. A nátha meg majdcsak elmúlik.

Heni

Heni itthon volt, méghozzá elég hosszú ideig, több mint egy hétig. Ez az idő persze mindig csak elsőre látszik soknak aztán pedig olyan gyorsan eltelik, hogy észre sem vesszük. Szerencsére sok barátja van itthon, akik mind várják, hogy találkozzon velük és ez így van jól. Persze a család is szeretne vele minél több időt eltölteni, ezért elég sűrű a program ilyenkor. A mamánál is sokat volt a kórházban, aki ettől? úgy erőre kapott, hogy holnap ki is engedik végre két hónap után a kórházból. Ez talán nekem is kicsit könnyebb lesz, bár továbbra is sok segítséget igényel, de talán nem kell minden nap menni hozzá. El sem hiszem. a sűrű program mellett arra is volt időnk, hogy narancslekvárt főzzünk, süteményt süssünk. ilyenkor sajnálom, hogy ilyen messze van. persze nekem még szerencsém van, mert Bea legalább itthon van és őt sűrűn látom. Van, akinek mind a két gyereke külföldön van, na őt egyáltalán nem irigylem. Heniről és a babáról várjuk a híreket, reméljük minden rendben lesz.

januári örömök

Heni újabb meglepetéssel telefonált, ha igaz, babát vár. én már nagyon vártam, hogy nagymama legyek, bár előbb Beára gondoltam, és ő is így gondolta, de ez van, így is nagyon örülök neki. hamarosan hazajön és akkor majd személyesen is beszélgethetünk, már nagyon várom. Persze azért sok izgalom is van, mert London nincs közel és én nem szeretnék olyan nagymama lenni, aki csak félévente látja az unokáit, de addig még bármi történhet. Ezért aztán az öröm nem teljes, mert nem tudom, hogy mit szeretnék jobban, hogy hazajöjjenek, vagy maradjanak inkább kint. Az ő érdekükben talán jobb volna kint, de majd kiderül, hogy mi lesz.