Az öcsém, aki írói vénával rendelkezik, mostanában nem csak dalokat ír, hanem elkezdte írni családunk történetét. Ez nagyon izgalmas, mert bár én is köztük éltem, néha elgondolkodom, hogy honnan emlékszik bizonyos dolgokra, amik számomra nem ismerősek. Persze amíg éltek a felmenőink ő már akkor sokat beszélgetett velük, már korábban elhatározta, hogy meg fogja írni a család történetét. Szerencsére még időben elkezdte az anyaggyűjtést, mert mostanra már senki nem maradt, aki mesélhetne azokról az időkről. Pedig milyen fontos, hogy az ember honnan jött, milyen élmények érték gyerekkorában, milyen hatások, jók és rosszak, kikkel találkozott, azt csak most értettem meg igazán.Azért van sok olyan dolog, amit én másként éltem meg, vagy másként emlékszem rá, mint ő, de ezek már szubjektív dolgok, ezt majd úgy magamnak melléteszem. Egyébként pedig így, hogy kicsit visszaemlékeztem, nekem is sok olyan dolog eszembe jutott, ami valahol a mélyben lakott eddig.Amikor még a nagymamám élt, de már ágyban fekvő beteg volt, akkor feltűnt, hogy mennyi mindenre emlékszik gyerekkorából. Azt mondják, hogy az ember élete végén visszatérnek a régi emlékek. Ez izgalmas, de vajon mi lehet az oka? Ki tudja?
Összeszedtem a családi albumból pár képet. Apukám, a keresztanyám, a két nagymamám, nagybátyám. Ők már sajnos nincsenek velünk, csak az emlékük.
