Hát, elmúlt ez is. Nagyon vártam, hogy végre együtt lehessünk, nagyon jó volt, nagyon intenzív és fárasztó is, de nagyon élveztem is, hogy mikor hazajöttem szaladt elém Borka, a kis fáradhatatlan és vigyázhattunk rá, és jól érezte magát velünk, szóval jó volt.
Sopronban a Lövér szállóban is eltöltöttünk néhány napot együtt, ahol csak egymásra kellett figyelnünk, minden mást készen kaptunk. Jólesett a pihenés, a közös séták, a közös játék. Jó volt látni, ahogy a két kicsi is egyre közelebb kerül egymáshoz, ha nem lennének ilyen messze, biztosan nagyon jóban lennének. Aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba, maradt a munka, a maga problémáival, a távolság, mikor Borkával és Henivel csak telefonon beszélhetek, de legalább itt van Benedek, aki mióta Borka itt volt egyre többet beszél, persze csak a maga kis nyelvén, de nagyon aranyosan. Lassan ő is egy éves lesz.
Hogy múlik az idő, már majdnem egy éve, hogy anyukám elment, mikor lesz kicsit könnyebb?
