Hétvégi kiruccanás

Ismét egy hét vége, amit kicsit meghosszabbítottunk és elindultunk az ország egy gyönyörű részét felfedezni. Úgy alakult, hogy a férjemet nyugdíjas búcsúztatóra hívták Halászlakra, eddig azt sem tudtam, hogy van ilyen. Ő pedig úgy döntött, ha már ilyen messzire elmegy, akkor menjünk együtt, ezért foglalt szobát Szarvason, a Halásztanya vendéglőben és onnan szépen bejártuk a környéket.
Volt benne gyalogtúra is, kb. 12 kilométer a Körös gáton, séta az Arborétumban, városnézés és sok finom vacsora a Halászcsárdában.

Ha eljutunk egy városba, általában törekszünk arra, hogy minden érdekességet amit lehet megnézzünk. Itt azon kívül, hogy gyönyörű és hangulatos a Holt Körös több érdekes látnivaló is akadt. Amit feltétlenül meg akartunk nézni, az a szárazmalom, ami Magyarországon az egyetlen még ma is működő malom. Nagyon szeretem, amikor hozzáértő emberek, akiknek fontos is amit meg akarnak mutatni, nagy lelkesedéssel és boldogan mesélnek mindenkinek, aki arra téved. Itt is és a Szlovák házban is nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. A hölgy, akivel sikerült olyan jó beszélgetésbe elegyedni, hogy később meghívott a saját házába, meginvitált házi szilvapálinkára és mikor meghallotta, hogy kedvencem a csabai házi szalámi, egyből kinyitotta a kamrát és hozott egy kis kóstolót. Azt gondolom, hogy addig, amíg ilyen emberek élnek ebben az országban, akik vigyáznak az értékeinkre, addig örülhetünk.
Ami engem még ennél is  jobban megfogott, az a következő helyen történt. A szabó múzeumot szerettük volna megnézni. A kertben mikor beléptünk, egy nénike bóbiskolt a padon. Kiderült, hogy Sári néni, aki 85 éves, hozta létre ezt a múzeumot a saját kertjében. Ő, aki ebben a házban született, egy szabó dinasztiában nőtt fel, közülük már csak ő él és az egyetlen aki nem lett szabó. Mégis úgy érezte, hogy meg kell ezt tennie az utókor számára, ezért összegyűjtötte a házban fellelhető és a városban még megtalálható tárgyakat, képeket, emlékeket és létrehozott egy szabó múzeumot a saját kertjében. Természetesen a kalauzolást is vállalja, hiszen ki tudna erről érdekesebben mesélni, mit ő, aki benne élt. Amikor pedig el akartunk köszönni, így szólt:-hohó, tőlem ilyen könnyen nem szabadulnak és megmutatta a garázsában létrehozott cipész múzeumot. Tüneményes nénike volt, remélem még sokáig él, és sok embernek fog még örömet szerezni.

Egy faóriás a szarvasi arborétumban

Hosszú hétvége előtt

A hosszú hétvége úgy alakult, hogy egyedül leszek itthon, a férjem ma elutazott Berlinbe, én pedig igyekszem a rengeteg dolgomat ebbe a pár napba belesűríteni. Az idő jónak ígérkezik, ezért Velencére is le fogok menni, már csak azért is, mert a cicám ott van most egyedül.
Nagyon rossz azt látni, hogy milyen üresek a házak, senki sincs lent a hét végén a családból. Sajnos mindenki megöregedett, vagy csak másfelé vitte az élet. Milyen nagy élet volt pedig ott valamikor mikor még a gyerekek kicsik voltak. Anyósom és a három testvére lakott egymás mellett és minden hét végén ott jött össze a család. Mint egy igazi olasz nagy család, a vitákkal, a kártyacsatákkal, borozással, szalonnasütésekkel együtt. Ez sajnos már a múlté. Már az idősek vagy nem élnek, vagy nehezen mozognak, a fiatalok pedig nem járnak le. Kár, hogy ezek az idők elmúltak.

Ma én vigyáztam Benedekre, aki most 6 hetes. Hát, nem nagyon boldogultunk egymással. Mikor végre sikerült elaltatnom azt hittem, hogy minden rendben, de nem tartott sokáig, felébredt és aztán hiába sétáltam vele, énekeltem neki.
Szerencsére hamar jött az anyukája és vele megnyugodott. Remélem, hogy később azért jobban el leszünk együtt. 

 

Érik az eper